KiÁllítÁsok
BOGDÁNY TAMÁS
"4-5 éve fotózom, az elméletével és technikájával pedig tavaly nyártól kezdtem el foglalkozni. Fényképek készítésében dokumentálást, az általam és környezetem által megismert és tapasztalt élettöredékek lementési lehetőségét látom, az ezekben még nyitott kérdések vizualizálását segítő, vagy a már megválaszoltak biztonságot adó lenyomatainak készítését. A kérdések és válaszok megörökítésének igaza persze átmeneti, mindkét "pólus" változhat, de az idő múltával, újabb képek készültével összeállhat egy technikailag, esztétikailag és véleményileg eltérő, de adott témakört több oldalról jellemző, objektív, emlékek lévén mégis személyes fonallá válhat. Ha lehet egy témakör egy szál, akkor hosszú évek tapasztalatával és ezeket megörökítve, a szálak kereszteződésével létrejöhet egy "tarka foltnyi" élettapasztalat, aminek a széle mindig rojtos, gubancos, új fonalakat váró. A világ megismerhetőségéről és az ok-okozatról alkotott véleményem szerint végleg elkészülni sohasem fog."
A kiállítás címe: Első mondat
mindenki másik kép előtt ál meg.
a képen egy történet, vélemény, esetleg valaki félelme,
a képekben csak egy dolog közös, az elmúlt fél év.
ha Te is megálltál, találtál magadnak egyet közülük,
megláttál valamit,
amire, ha melletted állnék, most közösen bólintanánk
akkor az a világ legegyszerűbb dolga lenne.
Helyszín: Teaház felé vezető folyosó (földszint)
FERENCZI ALEX
"Kíváncsi vagyok más kultúrákra, és az ottani emberek, környezet személyemre és a munkámra gyakorolt hatására; ezért imádok utazni. Londoni évem során a munkáim sokkal letisztultabbak, igényesebbek lettek, több mondanivalót rejtettem mögéjük. Bármilyen anyaggal szeretek dolgozni, szerintem a művészet az egyetlen olyan dolog, amely teljes valójában nem ismer határokat és szab szabályokat, ezért szívesen alkalmazok olyan technikákat, amelyeket előtte nem próbáltam soha. Sok stílussal próbálkozom, nem ragadok le annál, ami sikeres, vagy amit élvezetes alkotnom. Szeretek nagy méretben festeni, mert a kis papírokon, vásznakon sohasem fértem el. Ha már odáig eljutok, hogy kiadjam az érzelmeimet, akkor az szóljon hangosan! Sosem foglalkoztattak a csendéletek vagy a tájképek, mindig az embereket figyelem, fürkészem és igyekszem lefesteni azt, amit meglátok belőlük. Ez az, ami kikapcsol, és amiben önmagam lehetek, miközben úgy érzem, hogy alkotok valami olyat, ami esetlegesen másnak is ad egy pozitív (vagy akár negatív) érzést, hangulatot."
Kiállításaim:
2003: Crandall High School / 1. díj a "The Best Painting" kategóriában
1. díj a "The Best Art Work" kategóriában
2005: Alex Ferenczi: Introduction - Classic Home Galéria, Budapest
2008: Femme Fatale - Art-Core Antikvitás és Galéria, Budapest
Helyszín: Mácsai Galéria I. (földszint)
KISS BÁLINT
Több éve foglalkozom portré képek készítésével.
Kedvenc momentumom, mikor sikerül egy olyan témát találni a portré alannyal, amit fel-felidézve őszinte érzések ülnek ki az arcára, legyen az mosoly vagy bármi más.
Mottó: A képet közösen hozzuk létre, te épp annyira fontos vagy a kamera előtt, mint én mögötte, a végeredmény kettőnk alkotása.
Honlap: balintkiss.atw.hu
Helyszín: Természetfolyosó (márvány lépcsőház)
KOVÁCS ÁRON
"Kovács Áron vagyok, Budapesten születtem 1983.szeptember 27-én.Középiskolai tanulmányaim alatt kezdtem el érdeklődni a művészetek-azon belül is főként a fotózás-iránt. Jelenleg végzős hallgató vagyok Egerben, az Eszterházy Károly főiskolán, rajz- és
vizuális kommunikáció tanári szakon. Digitális technikával fotózni 2004-től kezdtem - a kiállított képek is mind így készültek.
Gyermekkoromtól foglalkoztatott a természet. Sokáig ilyen irányú pályán képzeltem el magam, és fényképezőgépet is ilyen célból fogtam először. A rovarok, virágok miniatűr világának megismeréséért fényképeztem.
Ez később teljesen a fordítottjára változott, és a fényképezés kapott nagyobb hangsúlyt. A gimnáziumi barátaimmal kaptunk egy kis raktárszobát, ahol külső támogatók segítségével fotólabort rendezhettünk be: ez volt az a pont, ahol minden eldőlt számomra. A labor lehetőséget adott a technika mélyebb megismeréséhez, valamint az azzal való kísérletezéshez.
Nekem azóta ez vált az elsődleges érdeklődési területemmé: az anyagokkal, technikákkal való kísérletezés jelenti számomra az igazi fotózást, jóllehet, munkám során a természet- és szociofotózás is mindvégig fontosak maradtak. A digitális technika megjelenésével ez a kettősség még inkább elmélyült, mivel a természet-, ill. szociofotóimat már nem analóg módon készítem. Az itt bemutatott munkák is digitális technikával készültek. Remélem, mindenki örömét leli majd bennük."
Helyszín: Dohányzó (földszint)
KOVÁCS HENRIETT: Stressz
"Mindig is szerettem utazni, sok új kultúrát, embert megismerni. A munkáimban szeretem a fekete-fehér árnyalatokat és a kissé elvont színek használatát. Ha tehetem, inkább a szabadban fotózom, de a zárt térben is szívesen mozgok, hiszen mindenhol meg lehet találni a megfelelő pontot, ahonnan a legjobb lesz a kép. Sosem gondoltam, hogy profin tudok fotózni, de a tökéletességre mindig is törekedtem. Szeretek ismeretlen tehetségekkel dolgozni, érdekel az akt és a fél akt. Szívesen alkalmazok olyan technikákat, amelyeket előtte nem próbáltam, Sosem foglalkoztattak a csendéletek vagy a tájképek, mindig az embereket figyelem, fürkészem a tekintetüket, a mozdulataikat, mert egy-egy mozdulatból már meg lehet állapítani, hogy az a kép milyen is lesz.
Amikor dolgozom, elszáll minden bánatom és fáradtságom és arra a 2 órára tényleg azt csinálhatom, amit mindennél jobban szeretek, és amit sose cserélnék le semmire. Nagyon jól tud esni, amikor egy profi fotós megdicséri a képeimet. Ha teljesül az álmom, akkor egyszer a fotózás, ami most még csak hobby, egyszer igazi munkám lesz.
A munkám során szinte mindig olyan meglátásaim vannak egy-egy beállásról, ami nem mindenkinek jut az eszébe. Sokszor teljesen mást látok egy arcban, mint a többiek. Ezért szeretem a fotózást, mert minden dolgot több oldalról lehet megközelíteni, és aki nézi a képet, annak a fantáziájára van bízva, hogy mit gondol a dolgok mögé."
Helyszín: II. emeleti folyosó
LÁNYI DÁNIEL: Mondatok egy barát véleménye köré
"A fotózást teljesen önképző módon sajátítottam el, így sikerült először megszegnem a szabályait, és csak utána megtanulnom őket. Később azonban a szabályok öncélú kifordítása helyett a mögöttes tartalmak felé fordultam. Egy barátom szerint az "absztrakt érzelem kifejező minimalizmussal" az, amit megvalósítok a képeimen. Annyi biztos, hogy általában a lényeg megmutatására törekszem, de azért még nem teljes a minimalizmus. Helyek, helyzetek hangulatának, portréjának megfestésétől és ezzel a mögöttük húzódó történetek sejtetésétől egészen az igen furcsa, esetenként rébuszba hajló asszociációs játékokkal is próbálkozom ezt megvalósítani. Ez utóbbi képek egészen az absztraktig elmennek. Egyik kedvenc eszközöm a homály, a fókusz szándékosan teljesen rossz használata, ez még az egészen hétköznapi dolgokat is azonnal megfejtendő absztrakttá tudja átváltoztatni. A másik, sőt talán a legfontosabb eszközöm pedig maga a cím, ezekkel általában nem ráirányítom a figyelmet a kép valamely elemére, hanem inkább újabb jelentéssíkot próbálok hozzáadni."
Helyszín: I. emeleti folyosó
MOLNÁR MARIANNA: Apró titkok
"Amatőr szinten két éve fotózok. A gép lencséjén keresztül szeretném megfogni, a kultúrák közötti különbségeket, a természet apró csodáit, és az emberi kéz munkáját, főleg az épületekben. Lenyűgöző számomra, hogy mennyi érzést rejthet magában egy kép. Én megpróbálom a saját érzéseim és hangulataim megörökíteni, megmutatni és átadni mindazt, amit egy kép elkészítésekor érzek. Megragadni a lényeget, ami oly sokszor szinte megragadhatatlan, megpróbálni a lehetetlent. A gép az én szemem, amellyel a világot szemlélem, ami tágabb betekintést nyújt a világ oly részeire is, melyek mellett nap, mint nap elhaladunk, anélkül, hogy észrevennénk, megcsodálnánk vagy elgondolkodnánk rajta. Remélem és hiszem, a fotózás által segíthetek az embereknek, hogy észrevegyék a körülöttünk lévő világ olyan részleteit is, amelyeket ezelőtt talán még nem. A pici rovarokat, a növényeket, a szegényeket, a gazdagokat, a luxust, a nyomort, a régit és az újat. Mindenre nyitott vagyok, és felém is nyitott minden, csak el kell kapni a pillanatot. "
Helyszín: Természetfolyosó (márvány lépcsőház)
RÁSKAI SZABOLCS
Ráskai Szabolcs 1978-ban született, és 2005-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán, vagyis hazánk nem épp könnyű sorsú művésztársadalmának fiatal tehetsége. Bár képzőművész, közel jár a formatervezés világához. Nem pusztán használati tárgyak ábrázolására koncentrál, hanem formálja, alakítja a mai ember viszonyát tárgyi környezetéhez, ráébreszt, hogy igényeink miatt, milyen kiszolgáltatottak vagyunk az általunk teremtett gépeknek. Másfelől ezek az aprólékos grafikai lapokba sűrített, játékos, mégis komoly eszközök elménket új, kreatív útra, asszociációs kalandozásra csábítják, a mai kor elvárásainak megfelelő hatékonyság és eredményesség mércéitől idegen, "pazarlóan haszontalan" tárgyak világába repítik. Ábrázolt világáról nincsenek tapasztalati élményeink, nem ismerjük arányait, lehetőségeit és veszélyeit, mégis szívesen belépünk, mert bízunk ebben a találékony, eredeti művészben, aki szétszed, részekre szabdal, majd összerak, átrendez, sajátos rendszert teremt a szakmai tudás magas szintjén.
Helyszín: Dohányzó (földszint)
SZMIRNOV OLEG
"Látásunk születésünktől fogva kondicionálódik, megteremtve a látott dolgok elkülönültségének élményét. Fogalmakat alkotunk az egyes dolgok leírásához, önkényesen színeket, szagokat, élményeket párosítunk hozzájuk. Bár túlélésünk szinte elképzelhetetlen enélkül, valójában pusztán szubjektív tapasztalataink, ítéleteink és emlékeink termékei. Az elme az egységes valóságot számunkra még épp elfogadható, látszólag különálló, önálló léttel bíró fogalmakra bontja, mindaddig, míg céljainak megfelelővé nem válik. Bár sok "problémára" e folyamat hiányában nem találnánk megoldást, mégis, ez a részekre tagolódás, tulajdonságokkal, "címkékkel" ellátás pusztán az elmében születik meg, kollektív illetve személyes tapasztalataink révén adódik át, és néhány kivételtől eltekintve nem visszafordítható. A nyelv a könnyebb érthetőség kedvéért a végletekig egyszerűsít, az elme pedig készségesen elfogadja azt az immár tömörített és szerfelett hiányos információt, amit felkínál számára. Ha azt mondjuk "ez egy asztal", azzal lemondunk annak összes létező teljességéről, és feltétlen önazonosságáról. A mi kultúránkban valószínűleg elsőre egy négy lábon álló barna fából készült étkezőasztal jutna eszünkbe, ami mellé kényelmesen leülhetünk egy felnőttre méretezett széken. Az "asztal" elnevezés viszont, sőt még a róla szóló gondolat sem fedi annak tökéletes valóságát. Valójában kivétel nélkül minden pusztán saját lényege kifejeződéseként, feltétlen önazonosságaként létezik, így önmagában teljes és tökéletes. Ha pedig ezt igaznak fogadjuk el, vajon történik-e valami az adott dologgal, ha vizuálisan megfosztjuk egy valamely ráaggatott tulajdonságától? Valószínű, hogy csak "címkéinket" vesztenénk."
Helyszín: Mácsai Galéria II. (földszint)
TRANKER KATA
"Tranker Kata vagyok, másod éves, festő szakos hallgató a Magyar Képzőművészeti Egyetemen.
Munkáim idegenek emlékein alapulnak, ugyanis fényképalbumaikat dolgozom fel. Különböző kultúrájú emberekről van szó, de családtagjaikat, családi eseményeiket, életük legemlékezetesebb és legbensőségesebb momentumait mégis mindig ugyanúgy mutatják be, mintha újra és újra ugyanazt az albumot néznénk, persze a karakterektől elvonatkoztatva. Ezekből az ábrázolási klisékből adódik, hogy mindenki magára ismerhet egy-egy ilyen fotón alapuló leegyszerűsített rajzon. Így tulajdonképpen a túlzott személyesség ahelyett, hogy egyéniesítene, általánosít. Ezért kezdtem el ezekről a fotókról rajzokat készíteni. Közben elkerülhetetlenül saját emlékeim is beléjük keverednek, vagyis magamat se tudom kivonni az általánosítás alól. Az intimitásból talán valami mégis megőrződik, mivel a rajzok vázlat szintjén maradnak,- nem tudom őket feldolgozni, értelmetlen rögzíteni egy benyomás benyomását. Ezért végül is nem igazi képek, inkább csak felvetett ötletek, játékok, különböző érzelmi állapotok lenyomatai.
...hogy miért rajzolok, vagy miért így, nem tudom. azért gondoltam rajzokat kitenni, mert ezek nekem a legtermészetesebbek, eszembe jut valami, meglátok valamit, nálam van a füzetem, lerajzolom, nem túlzottan eszközigényes, gyorsan rögzítek valamit, hogy miért csinálom vagy miért olyan lesz, amilyen,nem tudom, és őszintén szólva nem is akarok ezen gondolkodni, mert felesleges, elemezze az, akinek jól esik, én nem szeretném. Inkább csak a képeket csinálom..."
Helyszín: II. emeleti folyosó