Dr. Angster Mária
pszichológus, pszichoterapeuta
A saját szerepeimet akarom!
Sajátélmény, 25 fő
Rossz a kapcsolatunk szüleinkkel, talán meg is szakadt. Nem akarnak begyógyulni a régi gyerekkori sebek. Kudarcba fulladnak a kapcsolataink. Baj van a gyerekkel, és tehetetlennek érezzük magunkat. Gyakori balesetek vagy betegségek nyugtalanítanak. Valaki súlyosan megbetegedett. Egy függőség tartja fogva az embert, rombolja önmagát és a kapcsolatait. Öngyilkos gondolataink vannak. Nem értjük a nehéz érzelmeinket, nem találjuk az okukat. Egy szóval: nem úgy élünk, ahogy szeretnénk. mintha nem is a saját életünket élnénk... - mondják a klienseink, pácienseink, mondjuk mi magunk is.
A Bert Hellinger-féle "családállítás" fényt deríthet rá, hogy bajaink és nehézségeink valóban a saját sorsunk részét képezik, vagy mintegy "átvettük" őket valamelyik családtagunktól, akár tudtunk az illető létezéséről, akár nem. Úgy tűnik, mintha a kibővített családban egy teljesen tudattalan csoport-lelkiismeret működne, méghozzá szigorú törvények szerint. Így, ha egy családtagnak nehéz sors jutott, valaki, aki egy-két generációval később született, mintha tudattalan fogadalmat tenne:
"Inkább én viszem ezt a nehéz sorsot, mint Te",
"Inkább én halok meg, mint Te".
"Követlek a betegségbe vagy a sorsodba".
"Inkább én vezekelek helyetted azért, amit tettél".
Ez a fogadalom aztán kényszerítő erővel irányítja a sorsát. Ha viszont napvilágra kerül, lehetőség van rá, hogy feloldja magát alóla, és a saját életét élje, elfogadva és kihasználva az összes lehetőséget, amit csak kapott.
Az átvételek tisztázása mellett abban is segíthet a munka, hogy ha eddig egy átvétel vagy trauma, hiány, fájdalom megakadályozta volna, mostantól meg tudjuk élni a szüleinkhez, családtagjainkhoz, klántagjainkhoz fűződő szeretetünket.