BÚCSÚ A SZEROTONINTÓL – A DEPRESSZIÓ MŰKÖDŐ MODELLJEI

11.30 – 12.30
SZENDI GÁBOR
klinikai szakpszichológus

A pszichiátria óvodásszintű emberképét kezdetben még magyarázta az agyműködés megismerése fölötti lelkesedés, mára azonban már csak a nyers üzleti érdekek tartják életben a felfújt, fellazított, tudományos jellegétől megfosztott depresszió fogalmát. A napi empíria és a klinikai vizsgálatok egyértelműen az antidepresszánséra bukását bizonyítják, a gyógyszeripar és a pszichiátria azonban mesterségesen életben tartja a szerotonin mítoszt. A 20-21. század emberének boldogtalansága csak evolúciós perspektívából érthető meg. A „depresszió” tüneti hasonlóság alapján összegyúrt gyűjtőfogalom, amely egészen eltérő biológiai és pszichológiai folyamatok révén kialakult állapotokat kebelezett be. A modern kori lét több dimenzióban tér el alapvetően attól a kőkori létezésmódtól, amire az ember evolúciósan optimalizálva van. Markáns eltérés mutatkozik a táplálkozásban, a fizikai igénybevételben, a civilizáció fokában, a társas interakciók jellegében, a környezethez való viszonyban. Az egyes problémacsoportok kulcsszavai: metabolikus szindróma és hiánybetegségek, mozgásdepriváció, a szimbolikus élmények dominanciája, elszemélytelenedés és elidegenedés, a természeti környezettől való megfosztottság. A „depresszió” valódi kezelésének a valódi okokból kell kiindulnia.