LABIRINTUS, ÚTVESZTŐ, TÁJÉKOZÓDÁS – AZ ELIGAZODÁS KÖRNYEZETPSZICHOLÓGIÁJA
11:30-12:30
DR. DÚLL ANDREA
egyetemi docens (BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék)
„… tekervényében
Nyisd fel szemeidet, mert szövevényében
Nehéz menni, s rendet lelni ösvényében
Nints itt szabadulás, hanem közepében.”
Nyisd fel szemeidet, mert szövevényében
Nehéz menni, s rendet lelni ösvényében
Nints itt szabadulás, hanem közepében.”
Kozma Mihály, 1750
A labirintus, az útvesztő ősi jelkép, és egyúttal a pszichológia egyik fontos kutatási eszköze is a tájékozódás vizsgálatára. Mindkét esetben az a lényeg, hogy a tér kialakítása olyan, hogy nehézségekbe ütközik a benne való tájékozódás és a belőle való kijutás. A labirintusban vizsgálható a tényleges téri tájékozódás folyamata, és az a mechanizmus is, amit eligazodásnak nevezünk: a környezetünkben, a bennünket körülvevő emberek és dolgok közötti, azaz a világban való eligazodás is. Az „eligazodás” nemcsak észlelési-tájékozódási kérdés, hanem érzelmi, sőt, spirituális folyamatokat is magába foglal. Az előadásban konkrét és szimbolikus labirintusainkban a környezetpszichológia eszközeivel igyekszünk tájékozódni – reméljük, sikerül eligazodnunk!
Lehet, erre van,
Lehet, arra lesz,
Lehet, balra jobb lenne talán,
Lehet jobbra, de még nagyon messze van!
Kowalsky meg a Vega: Labirintus