A Moho sapiens shopiens nyomában (Pszichoarcheológiai ásatás)

Időpont: 

április 17. vasárnap,
16:30 - 17:30
1~~~Gyémánt terem

Előadó: 

Absztrakt: 

A rendszerváltást követően megduplázódott az elhízottak száma Magyarországon. A legkövérebb népek táborába ettük magunkat. A reklámok folyton azzal szembesítenek, hogy bárki képes lefogyasztani, míg a statisztikai adatok azt jelzik, hogy valójában senki sem. Egyre többen, egyre inkább és egyre fiatalabban híznak el. A túlsúly a modern egészségügy egyik legkudarcosabb területe. Habár az elhízás a fogyasztói társadalom tünete (a 70-es évektől tömegesedő probléma), lélektana mégis a történelem előtti időkben gyökerezik. A legelső emberábrázolások 300 ezer éve jelentek meg. Ezek a legelső figuratív művészeti alkotások is egyben, melyek az emberi faj preverbális korából származnak. Az ezt követő 280 ezer paleolit évben alig változott az emberábrázolás. Az egyetlen motívuma és tárgya egy preverbális vágyképlet: a kövér nő. A paleolit Vénusz a legerősebb emberre vonatkozó archetípus. Időről-időre búvópatakként kerül tudat közelbe: a mesék Terülj, terülj asztalkám-ja, kolbászból font kerítése, mézeskalács háza, stb. képzetében. A középkori zabálási utópiáktól, Móricz Zsigmond éhenkórász hőseiig, a willendorfi vágyképlet mondatott ki: „Csak egyszer jóllakni!” Ugyanezen archetípus aktivizálódik a modernkori elhízási epidemiológiai adatokban, valamint a rendre elbukott fogyókúrás próbálkozásokban is. A modern ember tudatosan fogyni szeretne, míg a benne settenkedő willendorfi gömbölyödni akar. Ezennel a kövérség/soványság archetípusait szemlézi az előadó. Az elhízás és a zabálási kényszer belső, szubliminális rétegeinek tudatosítására tesz kísérletet.

magyar